esattila

Amikor az elsőt odaadtam Neki 2011 karácsonya körül, akkor azt mondta, hogy:
- Ha most azt mondod, hogy ki vagyok fizetve, akkor én belédrúgok, vagy nem is tudom mit csinálok.


És egyre esélyesebb, hogy amikor az utolsót visszaadja, akkor azt fogja mondani, hogy:
- Most ki vagy fizetve.

Gyere
közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan - egészen!
- Én akarlak eltaszítani.

Fodor Ákos

Van olyan, hogy az odavetett mosolya többet jelent a mindennél, és van olyan, hogy az általa lehozott csillagok sem többek a kevésnél.

Harmadikán fél egy körül már elkezdtem gondolkozni, hogy hogyan is strukturáljam az időmet, hogy beleférjen a boltba való - vélhetőleg felesleges - elkerózás, amikor 12:33-kor beesett az SMS- hogy "Megérkezett a patron". Szóval a további gondolkozás helyett felöltöztem, biciklire ültem és elmentem a patronért. Ettől kezdve a történet úgy folytatódott, ahogyan már az első alkalommal végződnie kellett volna:
- Üdvözlöm, nyomtatópatronért jöttem.
- Milyenért is?
- Ilyen és ilyenért.
- Tessék itt van ennyibe kerül.
- Kérném, itt az ára.
- Itt a patron, a blokk és a visszajáró.
- Köszönöm, viszontlátásra.

Az egy másik kérdés, hogy amíg ez a történet elég élénken él az emlékezetemben, addig abba a boltba csak akkor teszem be a lábam, ha az összes többi lehetőség csődöt mondott. Vagy akkor végleg leteszek arról, amit meg akartam szerezni.

Elkarikáztam és megnéztem, hogy a boltnak milyen az ünnepi nyitvatartása. Nem volt specializálva, szóval a normál 9-17es futott. 12.30-án az egyéb dolgaim elintézése előtt odaértem 10:38-kor, olvasom a feliratot, hogy nyitva:10:40-től. Mondtam oké, ezt már megvárom. Vártam. Vártam. 10:55-kor mentem intézni az egyéb dolgaimat. Visszakarikáztam a bolthoz 13 körül, nyitva volt. Előadom, hogy ilyen és ilyen nyomtatópatron kellene.
-Hát, most nem is tudom, hogy mennyibe kerül, meg nem is tudom, hogy van-e értelme felhívni őket, hogy vannak-e még, de írunk egy papírt róla.
Milyen névre írjam?
-esattila.
-Mi a telefonszám? Mert majd küldök SMS-t.
-0630xxxxxxx
-Ráírom, hogy körülbelül 1300-1500Ft. lesz, mennyi előleget ad?
-400 Ft.
-Másodikán délelőttre írom, akkora meglesz.
-Jó, másodikán délelőtt jövök.
-Ne jöjjön, majd küldök SMS-t.
-Oké, várom az SMS-t, viszontlátásra.


Hát, másodikán 12:30-ig nem jött SMS. Elbicikliztem, hogy dél elmúlt, ezt a történetet is jó lenne lezárni.
-Jó napot kívánok, a nyomtatópatron ügyében jöttem.
-A fekete patron ugye, kis türelmet telefonálok...
A telefonba: Szia a Z típusú nyomtatóhoz van fekete patronotok? ...És reggel mehetek érte?
Nekem:
-Holnap reggel oda megyek és meglesz.
-Akkor kilencre jöhetek érte?
-Majd még a bolt nyitása előtt küldök SMS-t, addig ne jöjjön.

Szóval ez még to be continued...

Szerelmed intenzitásának hullámvasútján én ülök.

hogy egy isteni mákos gubát ettem ebédre az Üvegvár étteremben.

És annak is pont ma van egy éve, hogy közölték velem: Az Invitel által tervezett csoportos létszámcsökkentésbe én is belekerültem.

Ma a megadott kilenc és fél tíz közötti időben bementem a munkaügyi központba, hogy regisztráljam magam a jövő heti "Álláskeresési technikák" című előadássorozatra. Megyek a recepcióhoz, hogy:
- Kézcsókolom, regisztrálni szeretnék erre az "Álláskeresési technikák" előadássorozatra, ma van az utolsó nap hogy regisztrálni lehet, de csak 29-re kaptam időpontot, hogy álláskeresőnek is regisztráljanak.
- Milyen előadássorozatra?
- Az "Álláskeresési technikák"-ra.
- Én nem tudok ilyen előadássorozatról.
- Itt van kifüggesztve a leírás, meg hogy ma van az utolsó regisztrációs napja. Amikor két hete voltam itt, akkor a paraván mögött azt mondták, hogy ma jöjjek be ebben az időben.
- Nem tudom, hogy erre csak regisztrált álláskeresők jelentkezhetnek-e, de majd a kolléganő a paraván mögött elmondja.
Na ez nem is váratott magára sokat, mert a paraván mögötti kolléganő éppen ekkor lépett ki a paraván mögül, és a recepciós rögvest meg is kérdezte, hogy erre csak a regisztrált álláskeresők mehetnek-e. A válasz az volt, hogy bárki jelentkezhet, menjek a paraván mögé és majd ott elmondják a részleteket. Át is mentem, a hölgy multitaszkban dolgozott, mert aki nála volt annak még mondott 3 mondatot, majd kinyomta a fiókban zenélő mobilját, visszafordult az előző ügyfeléhez, kezébe nyomott egy papírt, hogy ezt olvassa át, majd hozzám fordult.
- Ez egy 3 napos előadássorozat, nem csak regisztrált álláskeresők vehetnek rajta részt, hanem bárki aki úgy gondolja. Be kell jönni holnap tízre, és ott majd másfél órában elmondom, hogy mi lesz, és mindenki eldöntheti, hogy neki szüksége van-e erre az előadássorozatra, ki kell tölteni egy formanyomtatványt, hogy eddig hol és mit és meddig dolgozott.
És ezután elkezdett írni valamit.
Én megkérdeztem, hogy:
- Ehhez milyen iratokat, papírokat kell magammal hoznom?
- Nem kell semmi, nem kell amit a munkáltatók adnak.
Majd ekkor kezembe nyomta papírt amire eddig írt. Az van rajta, hogy "Tájékoztató Augusztus 28. szerda 10 00 Alagsor 13"
Kérdezem, hogy:
- Az alagsor ugye a bejárattal szemben lefelé van, ugye?
- Igen, és a 13 pedig balra lesz.
- Köszönöm, akkor majd holnap jövök, kézcsókolom, viszontlátásra.

Szombaton elindultam az ősökhöz ahogy szoktam, keróval a Nagykörúton. Megállok a Gogol lámpájánál mert - bár nemcsak a Gogol hanem a  Nagykörút is eléggé kihalt, de - a pirosnál meg szoktam állni. Nézem a visszapillantót, a teljesen üres belső sáv ellenére beállt mögém egy piros szuzukis. Agyalok egy sort rajta, hogy a teljesen üres belső sáv ellenére miért is mögém állt be, de aztán úgy voltam vele, hogy biztosan lefordul a Gutenbergre, akor meg jó helyen van, mert hacsak nem versenyző, akkor a keróval felgyorsulok harmincra úgy, mint ő... A Kálváriánál lévő lámpától utolértek az ott várakozók, megtelt a belső sáv is. Nyit a lámpa, felveszem a Nagykörútra való 30+os utazót, nézem a visszapillantót, a szuzukisnak is sikerült elindulni. A Gutenberg-Hajnóczy között belenézek a tükörbe, látom, hogy most ért át ott a piros szuzukis, látom, hogy mellettem-mögöttem a belső sáv is szépen ürül. Haladok tovább, amikor az Attila-Mikszáth között egy piros visszapillantó elcsavarja a bal visszapillantómat. Igen, a piros szuzukis.

   A múlt hónapban azt mondták a munkaügyi központban, hogy az augusztus 12-i héten menjek be, hogy regisztráltatnám magam. Úgy véltem, ennek ma (14-én ) jött el az ideje. Megnéztem a neten, a munkaügyi központ 8-kor nyit. 8:15-kor elindulok, felnézek az égre, borult. Megyek tovább, mert egyetlenegy időjárás-előrejelzés sem írt esőt Szegedre. Természetesen a harmadik sarkon elkezdett cseperegni az eső. A házak tövében és a fák alatt nagyobb megázás nélkül eljutottam a munkaügyi központba. Ott beállok a sor végére, és hogy teljen az idő, olvasgatom a kifüggesztett tacepaókat. "Kérjük készítse elő..." Nálam van, de 17-ig él a munkaviszonyom, most csak időpontért jöttem. "Álláskeresési technikák..." Nocsak, ezt megnézzük: "Szeptember 2 - Szeptember 6 Regisztráció: Augusztus 27-ig"
Sorra kerülök, előadom, hogy 17-ig él a munkaviszonyom de az szombat, időpontot szeretnék. Hát akkor majd hétfőn. Mondom az nem oké, mert fizetett ünnep... Ja tényleg. Akkor most nem is tudom, hogy 19-re, vagy 21-re dátumozzuk, mert leghamarabb 29-re tudok időpontot adni. Mondom amikor a múltkor voltam, akkor azt mondták, hogy elég ezen a héten... Hát akkor még ők sem tudták. Mondom 21-re semmiképpen ne, mert azért jöttem most, hogy nyoma legyen, hogy időben szóltam, nem szeretném, ha valami elmaradna... Hát akkor bedátumozzuk 19-re. Mondom oké, legyen úgy. Itt meg itt tessék aláírni és ez a fele a magáé. Kérdezem, hogy van ez az álláskeresési technikák tacepaó,  akkor erről a 27-i regisztrálásról most lemaradok a 29-i időpont miatt? Hát majd a szekrény mögött a kolléganőt kérdezzem meg. Megyek a szekrény mögé, előadom, hogy a regisztráció 27-én zárul, én meg 29-re kaptam időpontot, de azért érdekelne.
- Mindjárt megkérdezem... Hát a kolléganő nem vette fel a telefont, kérném az adatait meg egy telefonszámot és be kellene jönni 27-én 9 és 9:30 között.
- Rendben, jövök. Apropó, ebből a "Tudásod a jövőd" lapból elvihetnék egyet?
- Igen, az egy állami támogatású oktatási forma, a honlapon a regisztrálás után ki lehet választani a nyelvtanfolyam szintjét...
-Öööö, az informatikai oktatás jobban érdekel, mert az eddigi nyelvtanfolyamokon számomra kiderült, hogy a 4 fő az már engem nem kényszerít odafigyelésre.
- Regisztrálás után a honlapon az is kiválasztható.
- És ez ad valamilyen képesítést?
- Minden képzés ad valamilyen képesítést.
- És ez valamilyen belső képesítést ad, vagy mások is elismerik?
- Államilag elfogadott képesítést ad.
- Köszönöm, majd akkor a honlapon megnézem, viszontlátásra, további szép napot.

A munkaügyi központból kiérve tapasztalom, hogy az aszfalt vizes, de már nem csepereg, meggyújtok egy blázt, elindulok hazafelé.

A másnapi kerózásomkor megint megpróbáltam megtudni a Plasztikai Sebészet rendelési idejét, de megint a Bőrklinika betegfogadójához irányítottak. Nem mentem oda, mert nem volt kedvem megint elsorolni, hogy hogyan és miért kerültem oda, ehelyett tettem egy kört a váróban. Ott aztán olvashattam, hogy az ambuláns plasztikai rendelés az reggel 8-tól van délután 2-ig. Mondtam oké, megcsináljuk ugyanúgy mint tegnap, tehát ebéd után. Mentem is, odaadtam a papírt, mondtam hogy plasztika, mondták, hogy a 8-as ajtónál fognak szólítani. Odaültem, vártam, vártam, néztem, ahogy kiengedik, behívják az embereket. Aztán mikor meguntam, és láttam, hogy a 8-as ajtónál nincs semmiféle mozgás, vettem a bátorságot és a mellette lévő ajtónál amikor kijött az asszisztens, elkezdtem megkérdezni, hogy "Ide a...". Na eddig jutottam, amikor mondta, hogy "jöjjön be". Kérdeztem, hogy nem lesz probléma, hogy a 8-as ajtó..? Megismételte, hogy menjek be. Bementem. Volt ott egy úr, megnyomorgatta a dudort, és mondta az asszisztensnek, hogy kérjen időpontot ambuláns műtétre, majd kiment. Az asszisztens telefonálni kezdett, majd amikor nem sikerült, akkor a kezembe nyomta a papírokat és azt mondta, hogy menjek a betegfogadóhoz és mondjam, hogy XY adjunktus azt mondta, hogy nekem időpont kell ambuláns műtétre. Megyek a betegfogadóhoz, beadom a papírokat, előadom amit mondtak nekem. Visszaadják a papírt és mondják, hogy amikor a mögöttem lévő ajtón kijön az asszisztens, akkor nyomjam a kezébe a papírt és majd ő fogja intézni. Vártam. Vártam. Vártam. Kijött egy hölgy, mondott egy nevet - nem az enyémet -, próbáltam odaadni a papírt, de elhárította, mondván, hogy betegbemutató van, majd azután próbálkozzak, miután a sok orvos kijött. Vártam. Vártam. Vártam. Vártam. A másik ajtón kijött néhány ember. Vártam. Vártam. Kijött egy másik hölgy, mondott egy másik nevet - megint nem az enyémet -. Az ember bement. Vártam. Megint kijött az előbbi hölgy, megint mondott egy másik nevet - megint nem az enyémet -, ekkor már odamentem és kezébe nyomtam a papírt, hogy XY adjunktus azt mondta, hogy kérjek időpontot ambuláns műtétre. Fintorgott egy sort, de bevitte a papírjaimat. Kis idő múlva telefonnal a kezében kijött és megkérdezte, hogy milyen adjunktust mondtam? Mondom XY. És az XY adjunktus úr megvizsgált engem? Mondom igen. Erre vissza bement. Vártam. Vártam. Kijött és mondta, hogy elő vagyok jegyezve november 8-ra. Megköszöntem, elköszöntem tőle. Megnéztem a papírt és rá van írva, hogy ambuláns műtétre előjegyezve nov. 8-ra. Hazafelé bementem az egyik cukrászdába és vettem egy csokifagyit meg egy Rigójancsit elvitelre. A csokifagyi nagyon jó volt, a Rigójancsiról otthon derült ki, hogy a tésztája száraz, a krémje meg leginkább semmilyen.

   Van egy a homlokomon. Mert oda nőtt ki. Ott van már legalább egy féléve... Nem zavar, mert nem fáj, nem ugrál, nem mászkál, csak ott van. Bőrszínű, tehát olyan nagyon nem is feltűnő. Az elmúlt egy hónapban a közeli ismerőseim közül többen szóvá tették, hogy az a dudor nőtt, jó lenne ha megnézetném dokival. Elballagtam a fegyverkovács műhelyéhez ( bőr- és nemibeteg gondozó ) a neten talált rendelési időpont egyikében és ott szembesültem azzal, hogy a nyári rendelési idő szerint éppen később nyit. Próbáltam megjegyezni a rendelési időt,de rosszul sikerült, mert a következő alkalommal egy órával a nyitás előtt mentem, de nem volt hangulatom megvárni a nyitást, szóval otthagytam. Aztán amikor legközelebb a rendelési időben visszamentem, láttam, hogy sokan vannak ezért kérdeztem, hogy időpontot adnának-e. Azt mondták, hogy a nyári rendelési időben nincs időpontosdi, a zárás előtt legalább két órával jelenjek meg és várjak. Tegnap úgy gondoltam, hogy ennek eljött az ideje. Elmentem megebédelni - mert ki tudja mennyit kell várnom, bolyonganom és azt azért már mégse üres hassal kéne - és utána irány a fegyverkovács műhelye. Ott az adataim felvétele közben kérdezték, hogy tudok-e várni. Mivel ezt a játékszabályt már ismertem, ezért mondtam hogy igen. Felvették az adatokat és elirányítottak hátra, hogy majd szólítanak. Ott hátul aztán elolvastam, hogy a "Betegek behívása nem érkezési sorrendben történik...", gondoltam hurrá, csókosok előnyben. Hát nem kellett két órát várnom - csak majdnem -, amikor szólítottak. Bent a csinos doktornő megnyomogatta, körbenyomogatta a szegény dudort, majd mondta, hogy ennek kivágás lesz a sorsa mert jóindulatú ugyan, de ... És hogy a bőrklinika csak fizetősen tudja elvállalni, mert sok az eltávolítandó rosszindulatú daganatos betegük. Nem akartam megkérdezni hogy ha fizetek, akkor miért lesz kevesebb betegük, helyette inkább beleolvastam a közben kezembe nyomott papírba. Szóltam is, hogy elnézést, édesanyám nevét elírták... Kijavították és egy beutaló megírása közben mondták, hogy ezzel a beutalóval menjek el a Hősök kapujánál lévő sebészetre. Megkérdeztem, hogy utána vissza kell-e az eredménnyel jönni ide és szó szerint azt mondták:"Ide? Nem." Aztán megkérdeztem, hogy a Hősök kapujánál hol van sebészet, mert nem tudtam róla, hogy lenne. Akkor mondták, hogy az SZTK-ban. Ja..., mondtam, így már értem, és megkérdeztem, hogy ott hogy van a rendelési idő. Azt mondták, hogy még oda fogok érni. Oda is értem, kerestem a felsorolt részlegek között a sebészetet, de nem találtam. Megyek befelé a "Betegirányítás"hoz, amikor meglátom kiírva, hogy "Sebészet." Nézem a rendelési időt, összevetem a telón olvashatóval, és látom, hogy még benne vagyok. Odaértem a betegirányításhoz, adom a beutalót, a hölgy elolvassa és mondja, hogy "nincs sebészet, mert csak egy sebész van és az is szabadságon van a héten, szóval menjek át a Pécsi utcába az I-es belklinikán lévő sebészetre. Kérdezem, hogy hol van a melyik az a Pécsi utca, mert így hirtelen nem ugrik be... Mondja, hogy a klinikakertben. Mondom oké, így már világos, itt van az is nem messze. Átballagok, megkeresem a klinikakertben lévő térképen az I-es belklinikát, majd a klinikakertben az I-es belklinikát. Az belklinika információjánál előadom, hogy a sebészetet keresem, mondták, hogy a lépcsőn le, majd kétszer jobbra és ott a folyosó végén... Meglett. Vártam, kijött egy hölgy, köszöntem, szétnézett, és mielőtt vissza tudott volna menni kezébe nyomtam a beutalót. Hát, erősen látszott rajta, hogy nem fog örömében cigánykereket vetni... Vártam és mintegy negyedóra múlva szólítottak is. A doki elolvasta a papírokat, megnézegette a dudort, majd mondta, hogy menjek vissza a bőrklinikára. Közöltem, hogy azért előtte vagyok, mert a bőrgyógyászatról azért küldtek a sebészetre, mert el vannak műtéttel havazva, az SZTK-ból meg ide, mert éppen nincs sebész. Erre mondja, hogy nekik márpedig nincs kis műtőjük, szóval nem itt lesz a trancsírozás. Volt valami halvány sejtésem arra, hogy a dudortól való búcsút valahogy úgy kellene, hogy bemegyek, hókon nyomnak, előkapják a csákányt, kicsákányozzák a homlokomból a dudort, majd felpofoznak és mehetek Isten hírével. Kérdeztem is a dokit, hogy akkor hol és hogyan lesz ez, és azt mondta, hogy a plasztikai sebészeten és bemegyek, helyi érzéstelenítés, metszés, majd mehetek Isten hírével és közben megírta a beutalót a II-es belklinikán lévő Plasztikai sebészetre. Kérdeztem annak rendelési idejét és a hölgy, akinek a papírt odaadtam mondta, hogy ott úri népek vannak, ilyenkor már nincs ott senki, nem tudja. Közben elkészült a beutaló, és én meg elindultam átfele a II-es belklinikára. Ott előadom az "Információ"nál, hogy a plasztikai sebészetet keresem. Gondba került az úr, mert a plasztikai sebészeten már tényleg nem volt senki, a rendelési időt meg valamiért nem akarta elárulni, inkább pár perces telefonálás után elküldött a Bőrklinika betegfelvételiztető hölgyéhez. Ott ismét előadtam, hogy a plasztikai sebészet rendelési ideje miatt jöttem, a hölgy végigolvasta a papírokat és értetlenségét fejezte ki, hogy hogyan kerültem oda, amikor az az orvosnő aki megvizsgált engem a fegyverkovács műhelyében, az szokott a Bőrklinikán is dolgozni. Az értetlenkedő hölgyet felvilágosítottam az általam eddig bejárt fegyverkovács, SZTK, sebészet útvonalról és az okokról. Azt mondta, hogy ma már nem tud tenni semmit, de talán jöjjek vissza holnap. Kérdeztem, hogy a plasztikai sebészet rendelési ideje hogyan van, de nem árulta el, mondta, hogy valamikor délelőtt, aztán majd felmegyek mintha a Bőrklinikára jöttem volna és majd lehívnak orvost a plasztikai sebészetről. Kérdeztem, hogy ebben az esetben időpontot adna-e, hogy ne kelljen mégegyszer végigvárni a bőrgyógyászati sort a plasztika miatt, de nem adott időpontot, hanem ragaszkodott ragaszkodott ahhoz, hogy menjek be és majd el lesz intézve.

Mivel 11:10-kor indultam ebédelni és ezt végigjárva 14:53-kor értem haza, amiből a legtöbbet a bőrgyógyászati sor végigvárásával töltöttem, valamit ki fogok találni, mert egyáltalán nincs kedvem még egyszer - ráadásul most garantáltan feleslegesen - végigvárni a bőrgyógyászati sort.

   Azzal még ki tudtam békülni, hogy a böngésző nem az általam választott helyre települt, de a heveny és azonnali uninstallt az hozta elő, amikor megtaláltam a chrome előzményeiben a telepítése előtt megnézett oldalak felsorolását.

Megmég 2013-06-12

http://www.guidingtech.com/10086/shutdown-ways-windows-8-laptop-desktop-tablets/

http://www.betateam.hu/2012/03/23/windows-8-tippek-trukkok-adsl-pppoe-kapcsolat-tarcsazasanak-automatizalasa/
http://users.atw.hu/dakadran/.=Oldalak=/.ftp.206.html
http://itcafe.hu/tema/windows_7_olvasd_el_az_elso_hsz-t_warez_tilos/hsz_9817-9817.html

Ma megkaptam a 80. véradásért járó oklevelet.

25 év 5 hónap után holnap lesz az első munkahelyemen az utolsó munkában töltött napom.

volt reggel a kilométerórán.

a lakott területen belüli általam nem támogatott infrastruktúrákat az általam ismert összes hátránya ellenére?

Mert megnövelem az elbaltázott forgalomszervezés miatti konfliktusokat.

Mert a forgalomszervezés elbaltázása miatt nem fogok kerülni.

Mert sokan szeretnek "elfelejtkezni" arról, hogy sok helyen a kerékpáros infrastruktúrának is meg kell adni az elsőbbséget. Én meg vagyok kellőképp szuicid ahhoz, hogy megjelenjen a járművük épségének féltése ezekben az esetekben.

Mert nem lehet mindenhova autóval menni, és ezekben az esetekben gyalogolni fog, esetleg éppen a kerékpáros infrastruktúrán. Alkalmanként gondoskodom róla, hogy a gyalogos ne érezze jól magát a kerékpáros infrastruktúra kerékpáros részén.


Összefoglalva: Mert minél több embernek van elege az elbaltázott forgalomszervezés miatti konfliktusokból, annál hamarabb fogja a döntéshozatal a kevesebb konfliktussal járó forgalomszervezési megoldásokat támogatni.

Tudod mi a szép?
Hogy egészen kiváló magyarázatokat lehet legyártani arra, hogy éppen miért nem tudod betartani az adott szabályt.

És tudod mi a durva?
Az, hogy ha jogkövető magatartást folytatsz, akkor nem tudsz szebbnél szebb magyarázatokat kitalálni hogy miért is teszed, és még Te vagy a lúzer.

kerékpáros infrastruktúrák lakott területen belül a következőek:
1, Széles szélső sáv;
2, Kerékpáros nyom;
3, Nyitott kerékpársáv.

Ami még éppen hogy belefér az elfogadott kategóriába:
A balra kanyarodást az összes kereszteződésben biztosító kerékpársáv.

Az összes többi lakott területen belüli megoldás a vonatkozó szakirodalom és a tapasztalataim alapján is balesetveszélyesebb.

 

A hepening a honlap és egyebek.

Szegedi vagyok, Szegeden élek, Szegeden taposom a pedált.
Végigkerékpároztam szabályosan a Tisza L. úttestjén.
Végigkerékpároztam szabályosan a Szilléri úttestjén.
Végigkerékpároztam szabályosan a Budapesti krt. úttestjén.

Anno mindegyiken lenyomtam párszáz kilométert. Anno. Ma már szabályosan egyiket sem tehetem meg. Csak ha kérek rá külön rendőrségi útvonalengedélyt.


A hepening.

Pár éve olvastam, hogy megszervezik a városban a CM-et. Gugli a barátom, utánanéztem, találtam pár dolgot, elolvastam.
Kíváncsi voltam rám, elmentem. Nem tetszett. Nem tetszett, mert nehezen viselem a tömeget. Nem tetszett, mert tolni sem szeretem a kerékpárt nemhogy emelgetni. Nem tetszett, mert nekem túlontúl sok szükségtelen szabálytalansággal járt, hiába volt biztosítás, rendőri felvezetés, egyáltalán nem volt cél a szabályok betartása.
Aztán a rákövetkező évben ismét elmentem egyre. Nem láttam változást sem a szubjektív, sem az objektív körülményekben.
A fentiek miatt nem is mentem többre, a neten követtem az eseményeket. Az utolsó néhány CM meghirdetésekor viszont felfigyeltem arra, hogy hangsúlyt kapott a szabályos közlekedésre való törekvés. Természetes, hogy az ilyen alkalmakon már csak a létszám miatt sem lehet az összes szabályt betartani, de legalább már az igény a szabályok betartására, az megjelent. Nekem nem lehet nem észrevenni. Pozitív változás.


A honlap.

Hááát... Nem az én világom. Amennyit elolvastam belőle, az alapján:
A fanatikus és a fanatikushoz közel álló kerékpárosok oldala. És a fanatikus ellenző és a fanatikus ellenzőhöz közel állóaké. Nyitottnak mutatja magát, de a éppen fenti csoportok zárják be. A halvány ellenvéleményre is azonnal a teljes "tűzerővel" reagál. Ez nem szándékos, de a fanatizmus ezzel jár. ( Ez a megállapítás természetesen lehet téves is, de a tévedés jogát amúgy is fenntartom magamnak. )


Mint tömegbázis.

Szerintem nem. Mert az nem nevezhető tömegbázisnak, hogy évente kétszer az ország minden tájáról összejönnek a kerékpárosok, hogy demonstrálják mennyien vannak...

Cél vagy eszköz?
Nem tudom, de szerintem egyiknek sem jó. Eszköznek esetleg akkor lesz jó, ha a résztvevők hazamenve nem arra lesznek büszkék, hogy "ott voltam, és egy jó buli volt".
Eszköznek - és csak annak - akkor lesz jó, ha a résztvevők hazamenve arra lesznek büszkék, hogy nap mint nap szabályosan közlekednek. Nem kifogást keresve, hogy "járdára kényszerülök". Nem, semmi nem kényszeríti, hogy a járdán hajtson. Tolhatja is. ( De ezt majd egy másik posztban fogom részletesebben leírni. )

Egy ötletemről nem az alapján döntöm el, hogy jó-e, hogy mennyien és mennyire dicsérik.

Annál nagyobb elismerés nincs, mint hogy lenyúlják...

Fárasztó nap volt. Az időjárás csak növelte a fáradtságot. Borús volt, esett. Nem vitte túlzásba, de kellett a vízhatlan felső, mert kerékpáron átázott volna a pulóver.

A Boros József utca majdnem teli volt szembejövő kamionnal. Kitettem a kezem, elkezdtem behúzódni középre, mert a Kálvárián kellett továbbmennem, az utca végén pedig behajtani tilos a Kálvária felújítása miatti forgalomátszervezés következtében. Végetért a kamionsor, a kapubejárónál felhajtottam a járdára, és leszálltam. Nem mintha nem fértem volna el, vagy nem tudtam volna végigtekerni a járda feltúrása mellett, de 30 méter miatt ne szaporítsam már a járdán szabálytalanul kerékpározók számát. Majd, ha egyszer olyan nagyon kedvem lesz hozzá, lemérem, hogy mekkora kerülővel jár ennek a 30 méternek a kikerülése, most nem volt, másra voltam kíváncsi. Áttoltam, és a végén beilleszkedtem a Kálvária forgalmába. Kissé felszívtam magam. A 30-as táblához már 28-as tempóval érkeztem, emeltem kicsit a tempón és lejjebb húzódtam, hogy még véletlenül se tartsak fel senkit - bár a 30-as tábla miatt ez a szabályosan közlekedő esetében fel sem merülhet. Kíváncsi voltam, hogy ha a 30-as táblánál 29,5-tel megyek, lesz-e, aki megelőz. Volt, egy fekete Octaviát vezetett. A kíváncsiságom lelohadt, de a sebességemen nem változtattam. Gyorsan odaértem a Felhő utcához és látom, hogy a Kálvária-Nagykörút kereszteződésben a forgalomirányító rendőr majdhogynem könyörög a Trabantosnak, hogy menjen már tovább egyenesen a Kálvárián, mert neki mutat szabadot. Elhagytam a Felhő utcát, kiteszem a kezem, húzódok befelé, szóval rákészülök a balkanyarra. A rendőr ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy függőlegesbe tegye a karját. Ott és akkor futott át az agyamon, hogy a tempó az még 25, a kormányt félkézzel fogom - szóval a hirtelen fékezésnek lőttek -, meg már fáradt is vagyok, lendületelvesztés, megállás, újraindulás, ez kell a fáradtságomnak... Mindegy, forgalomirányító rendőr, ő dönt, közlekedőként tudomásul kell vennem a döntéseit, és alkalmazkodni hozzá. Kezdek kontrával közepesen fékezni, hogy ne túl messzire álljak meg a kereszteződéstől, amikor látom, hogy megjelenik a másik keze és integet, hogy menjek. Alig hiszek a szememnek, de miközben keresem a rendőrrel a szemkontaktust, hogy jól látok-e, a fékezés erősségén lazítok, mert akár még igaz is lehet... Megvan a szemkontaktus, ellenőrzöm, hogy igen, mehetek? Bólint, és a bal kezével tovább biztat. Elhaladtam mellette, nem kellett energiát pazarolni a megállás-újraindulás párosra. Emellett valahol az agyamban jelentkezett az is, hogy ott áll a csepegő esőben a forgalmas kereszteződésben, ingben, láthatósági mellényben...

Örülök neki, hogy találkoztam vele. Nem ismerem, nem tudom, hogy más esetekben hogyan viselkedik, de...
De a csepegő esőben az ing-láthatósági mellény kombóban akkor és ott kivívta a tiszteletemet.

A cím nem véletlen. Sok alkotás címével egyezik, de maradandó emléket a fenti címet viselő novellától kaptam, Robert Sheckleytől, fiatalkoromban.

Sokáig csak emlékként élt maga a novella, körülbelüli tartalma, a címét sem tudtam, csak az íróját jegyeztem meg és hogy egy Galaktikában olvastam. Aztán úgy alakult, hogy tegnap estére elegendő belső ösztönzés alakult ki bennem, hogy feltúrjam a netet, hogy mit lehetne összeszedni a novelláról. Először meglett a cím. Aztán meglett, hogy melyik Galaktikában jelent meg. Aztán megtaláltam az adott Galaktikát is, a net egyik fertőzöttnek jelölt oldalán. Nem érdekelt a jelölés, legfeljebb újrainstallom a rendszert, letöltöttem. Elolvastam. Aztán ismét elolvastam. Az élmény ismerős volt, és mégis új.

Ma papírra arhiváltam. Nem tudom, hogy a nyomtatópapírnak van-e köze a Fahrenheit 451-hez, de igyekszem távol tartani tőle.

Nem igazán látom az erősorrendet a "csoportvezetői sürgetés" és a "tripla stipistopi" között.

De abban biztos vagyok, hogy ugyanabba a kategóriába tartoznak.

Társasházban élek már egy jó ideje. Még régebben új lakó költözött be, és egyszercsak megjelent egy palotapincsi. Azt a fajtát én besoroltam az idegbeteg kutyák közé, mert az addigiak mindegyike acsarkodós és volt és ugatott ha kellett, ha nem. Na ez nem. Ennek eszméletlen szeretetigénye volt, de nem acsarkodott és alig ugatott. Amikor megkapta a maga simogatásadagját, elheveredett és csöndben volt. A kutya háznál léte nem tetszett egyes lakótársaknak ezért elmarták a háztól, új gazdához került. Aztán évekig fizettünk a pocokirtásért. Mert azok meg a csatornában jöttek.

Nemrég idekerült egy kismacska. Kölyök még, játékos, félénk. Amit veszélytelennek ítél és mozog, azzal játszik. Az udvar rendezett, virágokkal beültetett. A nagylevelű virágok leveleit mozgatja a szél, és a cica azt letámadja.

Nemrég hallom, hogy az egyik lakótárs szóvá tette, hogy a macska összepiszkítja az udvart, és rongálja a virágokat.

Lehet, hogy megint a pocokirtás évei jönnek?