esattila

Avagy hogyan megyek bele a kereszteződésbe egy bringagyászon, amit nem mindig éri meg elkerülni és nincs nagy takarás...
Mondjuk az új híd felől a Szillérin a Hajósnál.

Ha látom, hogy szemből nincs lassító tényező, akkor előszőr balra hátranézek nem sokkal a buszmegálló után, hogy mekkora a forgalom az úttesten, van-e a szélső sávban jármű. Aztán benézek a Dankó ucába, hogy ott áll-e gépjármű ( és villog-e az irányjelzője ). Aztán megnézem a szembeforgalmat a Szilléri úttestjén. Folytatva a fejkörzést, benézek a Hajós utcába, hogy ott van-e vagy közeledik-e a kereszteződés felé jármű. A fejkörzést a jobbra hátranézéssel lehet befejezni ( ha nem hajtok annyira a jobb szélen, hogy ne férjen el mellettem senki ).

Szép nyugodtan ráteszem a kezeim a fékekre.

Aztán ezt megismétlem úgy, hogy a fejkörzés befejezésekor 3-5 méterre legyek a Hajós utca úttestjének szélétől. A 3-5 méteren meg lehet állni a gyalog- és kerékpárúton megengedett 20-as sebességről.

A csavarhúzó szúr, a páka süt, az áram ráz.

+
A forró fémdarab ugyanúgy néz ki, mint a hideg, de teljesen más a fogása.

Járom a várost, hogy szétnézzek a fényvisszaverős matrica ügyében. Új a keró, könnyű még hajtani, - akkor még - kényelmes 30-as tempóban tekerek a Kálvária tér forgalmasabbik úttestjén parkoló autók mellett a jobboldali autós nyomban. Előre üres, 6 óránál, távolabb kerékpáros. Látom, hogy az egyik parkoló Clioval már ütközőpályán vagyunk. Akkor megfogtam a fékeket. Kicsivel később éreztem, hogy csúszik a hátsó gumi. Miközben korrigáltam a pályát és megszüntettem a csúszást, tudatosult, hogy a sofőrnek teljesen felesleges mind az irányjelző kar, mind a baloldali visszapillantó tükör, hiszen láthatóan egyiket sem képes rendeltetésszerűen használni. Lelassultam gyalogostempóra és közelről megnéztem a sofőr mögött ülő srácot, aztán a Cliós megtalálta a gázpedált, és rálépett. Az irányjelző, vagy a visszapillantó használata továbbra sem jött össze neki. Na ekkor húzott el mellettem a korábban hátul távolabb látott kerékpáros. Aztán valahogy már nem volt kedvem, energiám felvenni a korábbi 30-as tempót. Ennek ellenére mind a kerékpárost, mind a Cliót utolértem a Nagykörút-Kálvária sarkán.

Belegondolva, hogy a sofőrnek fel sem tűnt az, hogy egyáltalán az úttesten vagyok, semmi értelmét nem láttam beszólni neki a nyitott ablakon, és felvilágosítani a tettéről. Minek? Gőze sem lett volna arról, amiről beszélek.

"Egy szeg miatt a patkó elveszett..."

Egyik délután a hátsó kerék óvatlan odébbrakása közben hallottam egy pattanást. Aztán egy darabig csak ott motoszkált a fejemben, hogy a hátsó keréken valószínűleg van egy törött küllő. Egyszer csak megnéztem, és tényleg. Beütemeztem, hogy a szabadságom első napján elviszem a szervízbe. hogy cseréljék ki, és centírozzák újra a kereket.

Elvittem a szervizbe, hogy otthagyhatom-e és mikor lesz kész. Azt mondták, hogy holnap délelőtt mehetek érte. Mondtam oké, majd a rákövetkező nap délután megyek érte, mert úgyis szabin vagyok, nem kell közlekednem a keróval. A szaki éppen nem volt benn, aki benn volt, mondta, hogy telefonáljak be később, hogy készen van-e. Mondom elnézek később, mert itt lakom nem messze. Visszanéztem később, hát nem volt kész, de beígérték a következő nap délután 2-jét. Elballagtam fél háromra, még nem volt kész, de mondták, hogy 7re kész lesz. Vissza is ballagtam 7-re, és valóban kész is volt, Viszont szólt, hogy megpróbálta az agyváltót a hátsó villához igazítani és most nem az igazi az egyes, a kettes meg a hármas viszont jó. Annyiban igaza van a szakinak, hogy az agy 2 centivel keskenyebb, mint a hátsó villa távolsága és emiatt feszül a hátsó villa, de... De ugyanebben a konfigban cseréltem legalább négyszer külsőt, és akkor a defekteket még nem is számoltam... Igaz, kicsit strapás volt beállítani a láncfeszességet, de otthon megoldottam. Hát valahogy abba szervízbe többet nem viszek kerót.

A keró meg... Hát... Egyesben kattogott meg fel-felváltott az agy, amikor pedig kontrával fékeztem állóra a kereket, akkor esetenként beragadt álló helyzetben. Szervízeltetni már nem láttam értelmét, valahogy nem bíztam már a benne.

Így elkezdtem összeírni az újjal szembeni követelményeket. Amikor megvolt, bementem egy boltba és előadtam a listát. Amikor a végére értem, mondták, hogy jobban járok, ha keresünk egy olyan konfigot ami legalább háromnegyedében megfelel a listának. Néztem hátsó lámpát, kilométerórát ezeket félrerakták. Kerestünk bicókonfigot és találtunk is. Akkor mondták, hogy egy minimális előleg, és majd amikor együtt lesz a pénz menjek vissza. Ez egy héttel később megvolt. akkor előadtam a lista maradékát, leírták, megjegyezték és mondták, hogy még egy kis előleg és holnap menjek vissza, mert kész lesz. Mondtam, hogy ráér később, de hajthatatlanok voltak.

Másnap délelőtt telefonáltak, hogy kész, mehetek érte. Délután mentem is, és tényleg kész volt. Egyetlenegy dolog maradt, ami nem felelt meg a listának, de azt rögvest orvosolták is. Mondták, hogy menjek, próbáljam ki. Mondom, majd ez visz haza, akkor ki lesz próbálva. Erősködött az eladó, hogy még fizetés előtt próbáljam ki, mert az neki megnyugtató. Mondom oké, végülis nekem mindegy, hogy megyek vele 50 métert fizetés előtt, ebből ne legyen gond. Kipróbáltam, kifizettem, hazavitt.

Aztán beszereztem a visszapillantókat beszereztem a küllőprizmákat - a harmadik boltban -, beszereztem a kormánymarkolatot - a negyedik boltban - majd mindezeket felszereltem. ( Ahol a kerékpárt vettem ott nem volt olyan amilyet én akartam, és én nem akartam várni tovább. ) Megnéztem, hogy hogyan tudom felrakni a hátsó lámpát, majd felszereltem ideiglenesre. ( Agydinamós világítás volt az alapfelszerelés, de azt kiszereltettem, mert már régóta aksis lámpákat használok és meg vagyok velük elégedve. Meg az agyváltó mellé nem kell másik teljesítményelvonó. )

Elsokobanoztam a kormányra felszerelendő cuccokkal, és meglett a nyerő elhelyezés, így felszereltem a kilométerórát. A 7vgn aztán megcsináltam a hátsó lámpa végleges helyét és felraktam.

A végső konfigot majd a fényvisszaverő matricák felragasztása után nyeri el, de az már nem annyira sürgős, szóval azon egy kicsit tovább agyalhatok. ( Pl. sötétkékkel dekorálni a  vázat, feketével a csomagtartót és a telókat, vagy mikroprizmásakat felragasztani, de ennek megálmodásával még ráérek. )

Kicsit megizzasztott, amikor a keró a Nagykörút-Gutenberg balkanyarban ledobta a láncot és üresen forgott - mondjuk ha beragad, az sem lett volna kevésbé izzasztó. Szerencse (?), hogy csak tanuló motorosok, meg a kísérő kocsijuk volt mögöttem.

Egyáltalán nem volt kedvem a kerószereléshez, de nem volt más választás. A kerék hátrahúzásához már nem volt elég hely, maradt a láncszemkiszedés. Megtörtént, rakom össze, húzom meg a kontrakarrögzítő csavart, és... Nem, nem menetszakadás. Eltört a csavar. Na itt elfogyott az összes nemlétező kerószerelő kedvem, elballagtam Boriszhoz, kaptam tőle csavart. Megkérdeztem, hogy meddig van, majd hazaballagtam, rövid távra elegendően összeraktam a bringát, az elvitt Boriszhoz. Otthagytam, hogy majd holnap megkérdezem az árat, és délután megyek érte. Mondjuk nem sürgős, eltömegközlekednék egy alaposabb kivizsgálás alatt, ami után megmondja, hogy mennyiért lehetne úgy megcsinálni, hogy legalább egy évig ne kelljen hozzányúlni. Na majd a legközelebbi szabadság alatt megkérdezem a szakit, hogy lehetne-e erről szó.

De az is lehet, hogy egy új keró lesz a vége, még nem tudom.

Üzemképes járművet nem emelek, hacsak az A-ból B-be való eljutás máshogyan nem oldható meg.

Tehát nem emelek metrót, autóbuszt, trolibuszt, villamost, repülőgép-anyahajót, személygépkocsit, lovaskocsit, harckocsit, űrsiklót, motort, segédmotort, kerékpárt.

Valamelyik nap keróztam hazafelé, a Bakay-on elég hosszú sor állt, élve a kresz adta lehetőséggel az úttest szélén az álló autók mellett csorogtam előre. A sor eleje felé már az álló autók irányjelzését is elkezdtem figyelni, hogy megálljak mögötte, vagy beférek úgy elé, hogy lásson is. Nem volt jobbra irányjelző autó, ezért megálltam úgy, hogy az elsőt ne zavarjam, a másodiknak meg eléggé benne legyek a látóterében. Vált a lámpa, indul az első, állok a pedálon, hűzódok be még jobban a második sofőrjének a látóterébe, és mi történik?

Igen, az első jármű vezetőjének a kormány jobbra tekerésekor véletlenűl beleakadt a keze az irányjelző karjába és lefordult jobbra.

Aham, persze. Hát hogyafenébene...

Szerencsére - vagy sajnos? - ritkán olvasok olyan tökös járművezetőkről, akik ezt komolyan is gondolják. A vonat esetében is.

A többi egyetértő?
A többi egyetértő még az IQfájter szintet sem éri el. Ha nagyon erőlködnek, akkor elérhetik a személyükre szabott szájkaratéka fokozat 137. kyu-ját. Mint felső plafont.

Meguntam. Elegem lett azon értelmetlen kijelentés állandó újraolvasásából, hogy a bringára is jogsi kelljen.

Értelmetlen, mert a kerósok valamekkora részének van jogosítványa, csak éppen ez nem látható. ( A homloktetkó a láthatóságát megoldja, csak mi legyen, ha levizsgázik kocsira is? Varrják mellé zölddel, mi? )
Értelmetlen, mert a jogsi megléte nem jelenti a KRESZ szabályok betartását sem. ( Talán nem sorolnék példákat... )
Értelmetlen, mert 14 éves korban érvényes jogsija lehet bárkinek.


Nem értek egyet azzal, hogy tanítsák az iskolában. ( Most hirtelen nem emlékszem olyan tanárra, aki az előadásmódjával bármilyen tantárgyat megszerettetett volna velem. Bár lehet, hogy csak azért, mert amely tárgyakat jó tanárok tanítottak, azokat már eleve szerettem. )


A francért nincs még megcsinálva egy x ( x>=20 ) részes, részenként max. 30 perces Shrek jellegű KRESZ oktató rajzfilmsorozat, amit lehetne vetíteni az óvodákban és az iskolák első 3 osztályában, továbbá letölthető lenne a netről? Ha jól sikerül, a kölkök ott tipródnának, hogy mikor lesz a következő rész, meg nézzük már meg újra... Oszt fel se tűnne, hogy a megtanulták a szabályok jelentős részét. ( Ja, de. A szülőnek, amikor a kölök visszahúzza a piros lámpánál. )

Vagy egy számítógépes játék. Ha a 12-13/17-18 évesek sejtbiológiai és immunológiai tudásszintjét egész jól emelni lehet játékkal akkor miért ne lehetne ugyanezt megcsinálni a közlekedési alapismeretekkel a korábbi életkorban?