esattila

Szombaton elindultam az ősökhöz ahogy szoktam, keróval a Nagykörúton. Megállok a Gogol lámpájánál mert - bár nemcsak a Gogol hanem a  Nagykörút is eléggé kihalt, de - a pirosnál meg szoktam állni. Nézem a visszapillantót, a teljesen üres belső sáv ellenére beállt mögém egy piros szuzukis. Agyalok egy sort rajta, hogy a teljesen üres belső sáv ellenére miért is mögém állt be, de aztán úgy voltam vele, hogy biztosan lefordul a Gutenbergre, akor meg jó helyen van, mert hacsak nem versenyző, akkor a keróval felgyorsulok harmincra úgy, mint ő... A Kálváriánál lévő lámpától utolértek az ott várakozók, megtelt a belső sáv is. Nyit a lámpa, felveszem a Nagykörútra való 30+os utazót, nézem a visszapillantót, a szuzukisnak is sikerült elindulni. A Gutenberg-Hajnóczy között belenézek a tükörbe, látom, hogy most ért át ott a piros szuzukis, látom, hogy mellettem-mögöttem a belső sáv is szépen ürül. Haladok tovább, amikor az Attila-Mikszáth között egy piros visszapillantó elcsavarja a bal visszapillantómat. Igen, a piros szuzukis.

a lakott területen belüli általam nem támogatott infrastruktúrákat az általam ismert összes hátránya ellenére?

Mert megnövelem az elbaltázott forgalomszervezés miatti konfliktusokat.

Mert a forgalomszervezés elbaltázása miatt nem fogok kerülni.

Mert sokan szeretnek "elfelejtkezni" arról, hogy sok helyen a kerékpáros infrastruktúrának is meg kell adni az elsőbbséget. Én meg vagyok kellőképp szuicid ahhoz, hogy megjelenjen a járművük épségének féltése ezekben az esetekben.

Mert nem lehet mindenhova autóval menni, és ezekben az esetekben gyalogolni fog, esetleg éppen a kerékpáros infrastruktúrán. Alkalmanként gondoskodom róla, hogy a gyalogos ne érezze jól magát a kerékpáros infrastruktúra kerékpáros részén.


Összefoglalva: Mert minél több embernek van elege az elbaltázott forgalomszervezés miatti konfliktusokból, annál hamarabb fogja a döntéshozatal a kevesebb konfliktussal járó forgalomszervezési megoldásokat támogatni.

kerékpáros infrastruktúrák lakott területen belül a következőek:
1, Széles szélső sáv;
2, Kerékpáros nyom;
3, Nyitott kerékpársáv.

Ami még éppen hogy belefér az elfogadott kategóriába:
A balra kanyarodást az összes kereszteződésben biztosító kerékpársáv.

Az összes többi lakott területen belüli megoldás a vonatkozó szakirodalom és a tapasztalataim alapján is balesetveszélyesebb.

 

A hepening a honlap és egyebek.

Szegedi vagyok, Szegeden élek, Szegeden taposom a pedált.
Végigkerékpároztam szabályosan a Tisza L. úttestjén.
Végigkerékpároztam szabályosan a Szilléri úttestjén.
Végigkerékpároztam szabályosan a Budapesti krt. úttestjén.

Anno mindegyiken lenyomtam párszáz kilométert. Anno. Ma már szabályosan egyiket sem tehetem meg. Csak ha kérek rá külön rendőrségi útvonalengedélyt.


A hepening.

Pár éve olvastam, hogy megszervezik a városban a CM-et. Gugli a barátom, utánanéztem, találtam pár dolgot, elolvastam.
Kíváncsi voltam rám, elmentem. Nem tetszett. Nem tetszett, mert nehezen viselem a tömeget. Nem tetszett, mert tolni sem szeretem a kerékpárt nemhogy emelgetni. Nem tetszett, mert nekem túlontúl sok szükségtelen szabálytalansággal járt, hiába volt biztosítás, rendőri felvezetés, egyáltalán nem volt cél a szabályok betartása.
Aztán a rákövetkező évben ismét elmentem egyre. Nem láttam változást sem a szubjektív, sem az objektív körülményekben.
A fentiek miatt nem is mentem többre, a neten követtem az eseményeket. Az utolsó néhány CM meghirdetésekor viszont felfigyeltem arra, hogy hangsúlyt kapott a szabályos közlekedésre való törekvés. Természetes, hogy az ilyen alkalmakon már csak a létszám miatt sem lehet az összes szabályt betartani, de legalább már az igény a szabályok betartására, az megjelent. Nekem nem lehet nem észrevenni. Pozitív változás.


A honlap.

Hááát... Nem az én világom. Amennyit elolvastam belőle, az alapján:
A fanatikus és a fanatikushoz közel álló kerékpárosok oldala. És a fanatikus ellenző és a fanatikus ellenzőhöz közel állóaké. Nyitottnak mutatja magát, de a éppen fenti csoportok zárják be. A halvány ellenvéleményre is azonnal a teljes "tűzerővel" reagál. Ez nem szándékos, de a fanatizmus ezzel jár. ( Ez a megállapítás természetesen lehet téves is, de a tévedés jogát amúgy is fenntartom magamnak. )


Mint tömegbázis.

Szerintem nem. Mert az nem nevezhető tömegbázisnak, hogy évente kétszer az ország minden tájáról összejönnek a kerékpárosok, hogy demonstrálják mennyien vannak...

Cél vagy eszköz?
Nem tudom, de szerintem egyiknek sem jó. Eszköznek esetleg akkor lesz jó, ha a résztvevők hazamenve nem arra lesznek büszkék, hogy "ott voltam, és egy jó buli volt".
Eszköznek - és csak annak - akkor lesz jó, ha a résztvevők hazamenve arra lesznek büszkék, hogy nap mint nap szabályosan közlekednek. Nem kifogást keresve, hogy "járdára kényszerülök". Nem, semmi nem kényszeríti, hogy a járdán hajtson. Tolhatja is. ( De ezt majd egy másik posztban fogom részletesebben leírni. )

Fárasztó nap volt. Az időjárás csak növelte a fáradtságot. Borús volt, esett. Nem vitte túlzásba, de kellett a vízhatlan felső, mert kerékpáron átázott volna a pulóver.

A Boros József utca majdnem teli volt szembejövő kamionnal. Kitettem a kezem, elkezdtem behúzódni középre, mert a Kálvárián kellett továbbmennem, az utca végén pedig behajtani tilos a Kálvária felújítása miatti forgalomátszervezés következtében. Végetért a kamionsor, a kapubejárónál felhajtottam a járdára, és leszálltam. Nem mintha nem fértem volna el, vagy nem tudtam volna végigtekerni a járda feltúrása mellett, de 30 méter miatt ne szaporítsam már a járdán szabálytalanul kerékpározók számát. Majd, ha egyszer olyan nagyon kedvem lesz hozzá, lemérem, hogy mekkora kerülővel jár ennek a 30 méternek a kikerülése, most nem volt, másra voltam kíváncsi. Áttoltam, és a végén beilleszkedtem a Kálvária forgalmába. Kissé felszívtam magam. A 30-as táblához már 28-as tempóval érkeztem, emeltem kicsit a tempón és lejjebb húzódtam, hogy még véletlenül se tartsak fel senkit - bár a 30-as tábla miatt ez a szabályosan közlekedő esetében fel sem merülhet. Kíváncsi voltam, hogy ha a 30-as táblánál 29,5-tel megyek, lesz-e, aki megelőz. Volt, egy fekete Octaviát vezetett. A kíváncsiságom lelohadt, de a sebességemen nem változtattam. Gyorsan odaértem a Felhő utcához és látom, hogy a Kálvária-Nagykörút kereszteződésben a forgalomirányító rendőr majdhogynem könyörög a Trabantosnak, hogy menjen már tovább egyenesen a Kálvárián, mert neki mutat szabadot. Elhagytam a Felhő utcát, kiteszem a kezem, húzódok befelé, szóval rákészülök a balkanyarra. A rendőr ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy függőlegesbe tegye a karját. Ott és akkor futott át az agyamon, hogy a tempó az még 25, a kormányt félkézzel fogom - szóval a hirtelen fékezésnek lőttek -, meg már fáradt is vagyok, lendületelvesztés, megállás, újraindulás, ez kell a fáradtságomnak... Mindegy, forgalomirányító rendőr, ő dönt, közlekedőként tudomásul kell vennem a döntéseit, és alkalmazkodni hozzá. Kezdek kontrával közepesen fékezni, hogy ne túl messzire álljak meg a kereszteződéstől, amikor látom, hogy megjelenik a másik keze és integet, hogy menjek. Alig hiszek a szememnek, de miközben keresem a rendőrrel a szemkontaktust, hogy jól látok-e, a fékezés erősségén lazítok, mert akár még igaz is lehet... Megvan a szemkontaktus, ellenőrzöm, hogy igen, mehetek? Bólint, és a bal kezével tovább biztat. Elhaladtam mellette, nem kellett energiát pazarolni a megállás-újraindulás párosra. Emellett valahol az agyamban jelentkezett az is, hogy ott áll a csepegő esőben a forgalmas kereszteződésben, ingben, láthatósági mellényben...

Örülök neki, hogy találkoztam vele. Nem ismerem, nem tudom, hogy más esetekben hogyan viselkedik, de...
De a csepegő esőben az ing-láthatósági mellény kombóban akkor és ott kivívta a tiszteletemet.

Avagy hogyan megyek bele a kereszteződésbe egy bringagyászon, amit nem mindig éri meg elkerülni és nincs nagy takarás...
Mondjuk az új híd felől a Szillérin a Hajósnál.

Ha látom, hogy szemből nincs lassító tényező, akkor előszőr balra hátranézek nem sokkal a buszmegálló után, hogy mekkora a forgalom az úttesten, van-e a szélső sávban jármű. Aztán benézek a Dankó ucába, hogy ott áll-e gépjármű ( és villog-e az irányjelzője ). Aztán megnézem a szembeforgalmat a Szilléri úttestjén. Folytatva a fejkörzést, benézek a Hajós utcába, hogy ott van-e vagy közeledik-e a kereszteződés felé jármű. A fejkörzést a jobbra hátranézéssel lehet befejezni ( ha nem hajtok annyira a jobb szélen, hogy ne férjen el mellettem senki ).

Szép nyugodtan ráteszem a kezeim a fékekre.

Aztán ezt megismétlem úgy, hogy a fejkörzés befejezésekor 3-5 méterre legyek a Hajós utca úttestjének szélétől. A 3-5 méteren meg lehet állni a gyalog- és kerékpárúton megengedett 20-as sebességről.

Járom a várost, hogy szétnézzek a fényvisszaverős matrica ügyében. Új a keró, könnyű még hajtani, - akkor még - kényelmes 30-as tempóban tekerek a Kálvária tér forgalmasabbik úttestjén parkoló autók mellett a jobboldali autós nyomban. Előre üres, 6 óránál, távolabb kerékpáros. Látom, hogy az egyik parkoló Clioval már ütközőpályán vagyunk. Akkor megfogtam a fékeket. Kicsivel később éreztem, hogy csúszik a hátsó gumi. Miközben korrigáltam a pályát és megszüntettem a csúszást, tudatosult, hogy a sofőrnek teljesen felesleges mind az irányjelző kar, mind a baloldali visszapillantó tükör, hiszen láthatóan egyiket sem képes rendeltetésszerűen használni. Lelassultam gyalogostempóra és közelről megnéztem a sofőr mögött ülő srácot, aztán a Cliós megtalálta a gázpedált, és rálépett. Az irányjelző, vagy a visszapillantó használata továbbra sem jött össze neki. Na ekkor húzott el mellettem a korábban hátul távolabb látott kerékpáros. Aztán valahogy már nem volt kedvem, energiám felvenni a korábbi 30-as tempót. Ennek ellenére mind a kerékpárost, mind a Cliót utolértem a Nagykörút-Kálvária sarkán.

Belegondolva, hogy a sofőrnek fel sem tűnt az, hogy egyáltalán az úttesten vagyok, semmi értelmét nem láttam beszólni neki a nyitott ablakon, és felvilágosítani a tettéről. Minek? Gőze sem lett volna arról, amiről beszélek.

"Egy szeg miatt a patkó elveszett..."

Egyik délután a hátsó kerék óvatlan odébbrakása közben hallottam egy pattanást. Aztán egy darabig csak ott motoszkált a fejemben, hogy a hátsó keréken valószínűleg van egy törött küllő. Egyszer csak megnéztem, és tényleg. Beütemeztem, hogy a szabadságom első napján elviszem a szervízbe. hogy cseréljék ki, és centírozzák újra a kereket.

Elvittem a szervizbe, hogy otthagyhatom-e és mikor lesz kész. Azt mondták, hogy holnap délelőtt mehetek érte. Mondtam oké, majd a rákövetkező nap délután megyek érte, mert úgyis szabin vagyok, nem kell közlekednem a keróval. A szaki éppen nem volt benn, aki benn volt, mondta, hogy telefonáljak be később, hogy készen van-e. Mondom elnézek később, mert itt lakom nem messze. Visszanéztem később, hát nem volt kész, de beígérték a következő nap délután 2-jét. Elballagtam fél háromra, még nem volt kész, de mondták, hogy 7re kész lesz. Vissza is ballagtam 7-re, és valóban kész is volt, Viszont szólt, hogy megpróbálta az agyváltót a hátsó villához igazítani és most nem az igazi az egyes, a kettes meg a hármas viszont jó. Annyiban igaza van a szakinak, hogy az agy 2 centivel keskenyebb, mint a hátsó villa távolsága és emiatt feszül a hátsó villa, de... De ugyanebben a konfigban cseréltem legalább négyszer külsőt, és akkor a defekteket még nem is számoltam... Igaz, kicsit strapás volt beállítani a láncfeszességet, de otthon megoldottam. Hát valahogy abba szervízbe többet nem viszek kerót.

A keró meg... Hát... Egyesben kattogott meg fel-felváltott az agy, amikor pedig kontrával fékeztem állóra a kereket, akkor esetenként beragadt álló helyzetben. Szervízeltetni már nem láttam értelmét, valahogy nem bíztam már a benne.

Így elkezdtem összeírni az újjal szembeni követelményeket. Amikor megvolt, bementem egy boltba és előadtam a listát. Amikor a végére értem, mondták, hogy jobban járok, ha keresünk egy olyan konfigot ami legalább háromnegyedében megfelel a listának. Néztem hátsó lámpát, kilométerórát ezeket félrerakták. Kerestünk bicókonfigot és találtunk is. Akkor mondták, hogy egy minimális előleg, és majd amikor együtt lesz a pénz menjek vissza. Ez egy héttel később megvolt. akkor előadtam a lista maradékát, leírták, megjegyezték és mondták, hogy még egy kis előleg és holnap menjek vissza, mert kész lesz. Mondtam, hogy ráér később, de hajthatatlanok voltak.

Másnap délelőtt telefonáltak, hogy kész, mehetek érte. Délután mentem is, és tényleg kész volt. Egyetlenegy dolog maradt, ami nem felelt meg a listának, de azt rögvest orvosolták is. Mondták, hogy menjek, próbáljam ki. Mondom, majd ez visz haza, akkor ki lesz próbálva. Erősködött az eladó, hogy még fizetés előtt próbáljam ki, mert az neki megnyugtató. Mondom oké, végülis nekem mindegy, hogy megyek vele 50 métert fizetés előtt, ebből ne legyen gond. Kipróbáltam, kifizettem, hazavitt.

Aztán beszereztem a visszapillantókat beszereztem a küllőprizmákat - a harmadik boltban -, beszereztem a kormánymarkolatot - a negyedik boltban - majd mindezeket felszereltem. ( Ahol a kerékpárt vettem ott nem volt olyan amilyet én akartam, és én nem akartam várni tovább. ) Megnéztem, hogy hogyan tudom felrakni a hátsó lámpát, majd felszereltem ideiglenesre. ( Agydinamós világítás volt az alapfelszerelés, de azt kiszereltettem, mert már régóta aksis lámpákat használok és meg vagyok velük elégedve. Meg az agyváltó mellé nem kell másik teljesítményelvonó. )

Elsokobanoztam a kormányra felszerelendő cuccokkal, és meglett a nyerő elhelyezés, így felszereltem a kilométerórát. A 7vgn aztán megcsináltam a hátsó lámpa végleges helyét és felraktam.

A végső konfigot majd a fényvisszaverő matricák felragasztása után nyeri el, de az már nem annyira sürgős, szóval azon egy kicsit tovább agyalhatok. ( Pl. sötétkékkel dekorálni a  vázat, feketével a csomagtartót és a telókat, vagy mikroprizmásakat felragasztani, de ennek megálmodásával még ráérek. )

Valamelyik nap keróztam hazafelé, a Bakay-on elég hosszú sor állt, élve a kresz adta lehetőséggel az úttest szélén az álló autók mellett csorogtam előre. A sor eleje felé már az álló autók irányjelzését is elkezdtem figyelni, hogy megálljak mögötte, vagy beférek úgy elé, hogy lásson is. Nem volt jobbra irányjelző autó, ezért megálltam úgy, hogy az elsőt ne zavarjam, a másodiknak meg eléggé benne legyek a látóterében. Vált a lámpa, indul az első, állok a pedálon, hűzódok be még jobban a második sofőrjének a látóterébe, és mi történik?

Igen, az első jármű vezetőjének a kormány jobbra tekerésekor véletlenűl beleakadt a keze az irányjelző karjába és lefordult jobbra.

Meguntam. Elegem lett azon értelmetlen kijelentés állandó újraolvasásából, hogy a bringára is jogsi kelljen.

Értelmetlen, mert a kerósok valamekkora részének van jogosítványa, csak éppen ez nem látható. ( A homloktetkó a láthatóságát megoldja, csak mi legyen, ha levizsgázik kocsira is? Varrják mellé zölddel, mi? )
Értelmetlen, mert a jogsi megléte nem jelenti a KRESZ szabályok betartását sem. ( Talán nem sorolnék példákat... )
Értelmetlen, mert 14 éves korban érvényes jogsija lehet bárkinek.


Nem értek egyet azzal, hogy tanítsák az iskolában. ( Most hirtelen nem emlékszem olyan tanárra, aki az előadásmódjával bármilyen tantárgyat megszerettetett volna velem. Bár lehet, hogy csak azért, mert amely tárgyakat jó tanárok tanítottak, azokat már eleve szerettem. )


A francért nincs még megcsinálva egy x ( x>=20 ) részes, részenként max. 30 perces Shrek jellegű KRESZ oktató rajzfilmsorozat, amit lehetne vetíteni az óvodákban és az iskolák első 3 osztályában, továbbá letölthető lenne a netről? Ha jól sikerül, a kölkök ott tipródnának, hogy mikor lesz a következő rész, meg nézzük már meg újra... Oszt fel se tűnne, hogy a megtanulták a szabályok jelentős részét. ( Ja, de. A szülőnek, amikor a kölök visszahúzza a piros lámpánál. )

Vagy egy számítógépes játék. Ha a 12-13/17-18 évesek sejtbiológiai és immunológiai tudásszintjét egész jól emelni lehet játékkal akkor miért ne lehetne ugyanezt megcsinálni a közlekedési alapismeretekkel a korábbi életkorban?