Járom a várost, hogy szétnézzek a fényvisszaverős matrica ügyében. Új a keró, könnyű még hajtani, - akkor még - kényelmes 30-as tempóban tekerek a Kálvária tér forgalmasabbik úttestjén parkoló autók mellett a jobboldali autós nyomban. Előre üres, 6 óránál, távolabb kerékpáros. Látom, hogy az egyik parkoló Clioval már ütközőpályán vagyunk. Akkor megfogtam a fékeket. Kicsivel később éreztem, hogy csúszik a hátsó gumi. Miközben korrigáltam a pályát és megszüntettem a csúszást, tudatosult, hogy a sofőrnek teljesen felesleges mind az irányjelző kar, mind a baloldali visszapillantó tükör, hiszen láthatóan egyiket sem képes rendeltetésszerűen használni. Lelassultam gyalogostempóra és közelről megnéztem a sofőr mögött ülő srácot, aztán a Cliós megtalálta a gázpedált, és rálépett. Az irányjelző, vagy a visszapillantó használata továbbra sem jött össze neki. Na ekkor húzott el mellettem a korábban hátul távolabb látott kerékpáros. Aztán valahogy már nem volt kedvem, energiám felvenni a korábbi 30-as tempót. Ennek ellenére mind a kerékpárost, mind a Cliót utolértem a Nagykörút-Kálvária sarkán.
Belegondolva, hogy a sofőrnek fel sem tűnt az, hogy egyáltalán az úttesten vagyok, semmi értelmét nem láttam beszólni neki a nyitott ablakon, és felvilágosítani a tettéről. Minek? Gőze sem lett volna arról, amiről beszélek.
