Szombaton elindultam az ősökhöz ahogy szoktam, keróval a Nagykörúton. Megállok a Gogol lámpájánál mert - bár nemcsak a Gogol hanem a Nagykörút is eléggé kihalt, de - a pirosnál meg szoktam állni. Nézem a visszapillantót, a teljesen üres belső sáv ellenére beállt mögém egy piros szuzukis. Agyalok egy sort rajta, hogy a teljesen üres belső sáv ellenére miért is mögém állt be, de aztán úgy voltam vele, hogy biztosan lefordul a Gutenbergre, akor meg jó helyen van, mert hacsak nem versenyző, akkor a keróval felgyorsulok harmincra úgy, mint ő... A Kálváriánál lévő lámpától utolértek az ott várakozók, megtelt a belső sáv is. Nyit a lámpa, felveszem a Nagykörútra való 30+os utazót, nézem a visszapillantót, a szuzukisnak is sikerült elindulni. A Gutenberg-Hajnóczy között belenézek a tükörbe, látom, hogy most ért át ott a piros szuzukis, látom, hogy mellettem-mögöttem a belső sáv is szépen ürül. Haladok tovább, amikor az Attila-Mikszáth között egy piros visszapillantó elcsavarja a bal visszapillantómat. Igen, a piros szuzukis.
