esattila

Fárasztó nap volt. Az időjárás csak növelte a fáradtságot. Borús volt, esett. Nem vitte túlzásba, de kellett a vízhatlan felső, mert kerékpáron átázott volna a pulóver.

A Boros József utca majdnem teli volt szembejövő kamionnal. Kitettem a kezem, elkezdtem behúzódni középre, mert a Kálvárián kellett továbbmennem, az utca végén pedig behajtani tilos a Kálvária felújítása miatti forgalomátszervezés következtében. Végetért a kamionsor, a kapubejárónál felhajtottam a járdára, és leszálltam. Nem mintha nem fértem volna el, vagy nem tudtam volna végigtekerni a járda feltúrása mellett, de 30 méter miatt ne szaporítsam már a járdán szabálytalanul kerékpározók számát. Majd, ha egyszer olyan nagyon kedvem lesz hozzá, lemérem, hogy mekkora kerülővel jár ennek a 30 méternek a kikerülése, most nem volt, másra voltam kíváncsi. Áttoltam, és a végén beilleszkedtem a Kálvária forgalmába. Kissé felszívtam magam. A 30-as táblához már 28-as tempóval érkeztem, emeltem kicsit a tempón és lejjebb húzódtam, hogy még véletlenül se tartsak fel senkit - bár a 30-as tábla miatt ez a szabályosan közlekedő esetében fel sem merülhet. Kíváncsi voltam, hogy ha a 30-as táblánál 29,5-tel megyek, lesz-e, aki megelőz. Volt, egy fekete Octaviát vezetett. A kíváncsiságom lelohadt, de a sebességemen nem változtattam. Gyorsan odaértem a Felhő utcához és látom, hogy a Kálvária-Nagykörút kereszteződésben a forgalomirányító rendőr majdhogynem könyörög a Trabantosnak, hogy menjen már tovább egyenesen a Kálvárián, mert neki mutat szabadot. Elhagytam a Felhő utcát, kiteszem a kezem, húzódok befelé, szóval rákészülök a balkanyarra. A rendőr ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy függőlegesbe tegye a karját. Ott és akkor futott át az agyamon, hogy a tempó az még 25, a kormányt félkézzel fogom - szóval a hirtelen fékezésnek lőttek -, meg már fáradt is vagyok, lendületelvesztés, megállás, újraindulás, ez kell a fáradtságomnak... Mindegy, forgalomirányító rendőr, ő dönt, közlekedőként tudomásul kell vennem a döntéseit, és alkalmazkodni hozzá. Kezdek kontrával közepesen fékezni, hogy ne túl messzire álljak meg a kereszteződéstől, amikor látom, hogy megjelenik a másik keze és integet, hogy menjek. Alig hiszek a szememnek, de miközben keresem a rendőrrel a szemkontaktust, hogy jól látok-e, a fékezés erősségén lazítok, mert akár még igaz is lehet... Megvan a szemkontaktus, ellenőrzöm, hogy igen, mehetek? Bólint, és a bal kezével tovább biztat. Elhaladtam mellette, nem kellett energiát pazarolni a megállás-újraindulás párosra. Emellett valahol az agyamban jelentkezett az is, hogy ott áll a csepegő esőben a forgalmas kereszteződésben, ingben, láthatósági mellényben...

Örülök neki, hogy találkoztam vele. Nem ismerem, nem tudom, hogy más esetekben hogyan viselkedik, de...
De a csepegő esőben az ing-láthatósági mellény kombóban akkor és ott kivívta a tiszteletemet.