Harmadikán fél egy körül már elkezdtem gondolkozni, hogy hogyan is strukturáljam az időmet, hogy beleférjen a boltba való - vélhetőleg felesleges - elkerózás, amikor 12:33-kor beesett az SMS- hogy "Megérkezett a patron". Szóval a további gondolkozás helyett felöltöztem, biciklire ültem és elmentem a patronért. Ettől kezdve a történet úgy folytatódott, ahogyan már az első alkalommal végződnie kellett volna:
- Üdvözlöm, nyomtatópatronért jöttem.
- Milyenért is?
- Ilyen és ilyenért.
- Tessék itt van ennyibe kerül.
- Kérném, itt az ára.
- Itt a patron, a blokk és a visszajáró.
- Köszönöm, viszontlátásra.
Az egy másik kérdés, hogy amíg ez a történet elég élénken él az emlékezetemben, addig abba a boltba csak akkor teszem be a lábam, ha az összes többi lehetőség csődöt mondott. Vagy akkor végleg leteszek arról, amit meg akartam szerezni.
